Ungarisch: Warum klagen wir Gott an?

Zusammenfassung

Wilhelm Pahls lädt aufbauend auf einem Bericht aus den USA zu einem Leben mit Jesus ein. Der Bericht entstammt einem Interview, das nach dem 11. September 2001 geführt wurde. Oft wurde nach Katastrophen gefragt, wo Gott war und warum er nicht geholfen hatte. Der Bericht handelt davon, dass WIR Gott immer mehr verdrängt haben - aus den Schulen, aus der Öffentlichkeit, aus der Erziehung etc. Wir zeigen Gott die kalte Schulter, erwarten aber im Gegenzug, dass er uns ein komfortables Leben schafft. Wilhelm Pahls geht von diesem Bericht aus und weist die Leser darauf hin, dass sie Jesus brauchen.

Miért Istent vádoljuk?
Hogyan engedhette ezt meg Isten?

Sosem fogjuk elfelejteni azt a rettenetes terrortámadást, amely 2001. szeptember 11-én érte az Egyesült Államokat. Nem tudom, eljutottak-e már hozzád azok a felrázó gondolatok, amelyeket az ismert amerikai prédikátor, Billy Graham lánya mondott el egy rádióinterjúban arra a kérdésre, hogyan engedhette ezt meg Isten.

Hisszük, hogy ez Isten számára ugyanolyan megrázó volt, mint számunkra. Mégis szeretném, ha belegondolnánk abba, hogy hosszú évek óta azt mondogatjuk Istennek, hogy tűnjön el az iskoláinkból, sőt az egész életünkből. És mert Ő tapintatos, csendesen visszahúzódott. Milyen alapon várhatnánk most Isten áldását és védelmét, miközben azt követeljük, hogy hagyjon minket békén?!

Csak néhány példa erre:

• Úgy gondolom, azzal kezdődött, hogy az ismert ateista, Madeline Murray O’Hare panaszt emelt, és azt mondta, hogy nem akar több imádságot az iskoláinkban. És mi azt mondtuk, RENDBEN. – Őt később meggyilkolták.

• Aztán Benjamin Spock azt mondta, hogy ne fegyelmezzük a gyermekeinket, ha rosszul viselik magukat. Ettől kárt szenvedhet a kicsi személyiségük, és esetleg megsérülhet az önbecsülésük. És mi megint azt mondtuk, RENDBEN. – Spock doktor fia öngyilkos lett.

• Aztán valaki azzal a véleménnyel jött, hogy meg kell engednünk a lányainknak, ha úgy akarják, akkor végeztessenek abortuszt. Erről még a szüleiknek sem kell tudniuk. Erre is azt mondtuk, RENDBEN.

• Aztán az iskola vezetőségében néhányan úgy gondolták, hogy a fiúk fiúk, egyszer így is, úgy is megteszik, adjunk hát nekik gumióvszert, hadd töltsék kedvüket. És mi megint azt mondtuk, RENDBEN.

• Aztán néhány magas rangú hivatalnok úgy döntött, amíg valaki elvégzi a munkáját, addig teljesen mindegy, mi történik a magánéletében. Mi ezzel egyetértettünk, és azt mondtuk, nekünk mindegy, hogy ki-ki – legyen az akár az elnök – hogyan él, amíg elvégzi a munkáját, és a gazdaság működik.

• Aztán valakinek az az ötlete támadt, hogy nyomtassunk olyan újságokat és könyveket, amelyekben meztelen nők vannak, és nevezzük ezt a „női test szépsége iránti egészséges csodálatnak”. És mi megint azt mondtuk, RENDBEN.

• Aztán valaki ebben a „csodálatban” egy lépéssel tovább ment, és az interneten gyermekpornográfiát tett közzé, hogy mindenki számára hozzáférhetővé váljanak ezek az erkölcstelen képek.Erre is azt mondtuk, RENDBEN.

• Végül egyre több olyan könyv, film és dal terjedt el, amely erőszakra, kábítószer fogyasztásra, öngyilkosságra, sátánizmusra és természetfeletti erőkkel való kapcsolatfelvételre bátorít. Azt mondták, hogy ez csak szórakozás, és nincs semmi rossz következménye.

Miért nem működik gyermekeink lelkiismerete úgy, ahogy kellene?

Igen, kérdezzük meg saját magunktól, miért nem működik gyermekeink lelkiismerete úgy, ahogy kellene, és miért nem tudnak különbséget tenni a jó és a rossz között? Azt kérdezzük, miért nem okoz nekik problémát, hogy megöljék az osztálytársaikat vagy akár saját magukat.

Ha alaposan belegondolunk, egy napon valószínűleg rá fogunk jönni, hogy arról van szó, hogy amit vetettünk, azt aratnunk is kell. Miért Istent vádoljuk azokért a gonosz tettekért, amelyeket felelőtlen emberek követnek el?

Kedves Isten!    

Miért nem mentetted meg azt a kislányt, akit nemrég az iskolában, az osztályában öltek meg?

Üdvözlettel: Egy érintett tanuló

Mit felelhet Isten erre a vádaskodásra? Valószínűleg ezt:

Kedves Érintett Tanuló!

Nem léphetek be az iskolákba, ki vagyok onnan tiltva. Ezért a továbbiakban ÉN semmit sem tehetek értetek.

Üdvözlettel Isten

• Különös, hogy az emberek milyen könnyen semmibe veszik Istent, és aztán csodálkoznak, miért halad az emberiség a pusztulás felé.
• Különös, milyen gyorsan elhisszük mindazt, amit az újságok írnak, de azt, amit a Biblia mond, megkérdőjelezzük.
• Különös, milyen buzgón olvassuk napról napra az újságokat, és milyen kevéssé foglalkozunk a Bibliával, az Élet Könyvével. Szomorú, milyen gyorsan szét lehet küldeni e-mailben ezer viccet, amelyek aztán futótűzként terjednek el, de ha Istennel kapcsolatos üzeneteket indítunk útnak, azok elvesznek a semmiben.
• Különös, hogy a sértő, goromba, vulgáris és obszcén dolgoknak szabad útjuk van a médiák minden területén, de a Bibliáról való beszédet nyilvános vitában elnyomják.
• De az is különös, hogy elmehet valaki vasárnap az istentiszteletre, és azt a benyomást keltheti, hogy hisz Jézus Krisztusban és az Ő váltságában, a hét többi napján mégis néma marad és senki sem gondolja, hogy ő keresztyén.

Nevetsz? Ezen tulajdonképpen sírni kellene. Add tovább ezt az üzenetet, ha szerinted érdemes elgondolkodni arról, amit itt elmondtunk.

De ha nem adod tovább, és ezután is hallgatsz, akkor hagyd abba a panaszkodást, hogy milyen rossz a helyzet a világban, a családokban, a politikában, a társadalomban és a munkahelyen.

Kedves Olvasó,

világunk valóban halálos betegségben szenved. Népeink a szellemi és az erkölcsi összeomlás szélén állnak. Azonban alapjában véve nem az egészségügyi ellátás vagy a szociális háló jelenti elsősorban a problémát, nem is a terroristák bombái vagy az utcasarkon árusított kábítószer. Az alapvető probléma a bűn, azaz hogy az ember elszakadt teremtő Istenétől.

Mikor értjük már meg végre, hogy az ember azt aratja, amit vetett (Galata 6,7)? Léteznek olyan egyszerű szellemi törvények, amelyeket senki se hagyhat figyelmen kívül. Ez az örökkévalóságra is érvényes. A Biblia a Prédikátor 11,3-ban ezt mondja: „Ha ledől a fa, ugyanazon a helyen marad, ahová ledőlt”. Ez világos. És ugyanígy igaz: ahogyan él az ember, úgy hal meg. Amilyenné itt kezdett válni, lénye olyan marad a testi halála után az örökkévalóságban is egyszer s mindenkorra. A halál nem hoz megváltást.

Csak Jézus Krisztus tud megszabadítani a bűntől és az örök pusztulástól. Ő a Golgota keresztjén az egész világ bűnéért meghalt, helyettünk szenvedte el bűneink büntetését. De feltámadt a halálból dicsőséges testtel, Ő örökké él, ezért képes mindazokat új életre átmenteni, akik HOZZÁ fordulnak. Ő a világ Megváltója. Neked is szükséged van Jézus Krisztusra, nélküle menthetetlenül elvesztél.

• Ha imádságban kéred az Úr Jézust, hogy bocsássa meg a bűneidet, Ő valamennyit azonnal megbocsátja.
• Ha azt is őszintén kéred Tőle, hogy költözzön a szívedbe, vegye át életed vezetését, hogy Ő legyen az életed Ura, akkor Isten gyermeke leszel, és mindörökre megmenekültél, üdvözülsz.

Kérlek, tedd ezt meg ma! Akkor még áldássá is lehetsz sokak számára ebben a csőd szélén álló romlott világunkban.

Wilhelm Pahls